A szerző szinte teljesen átírja a századok óta ismert, öröknek hitt grammatikát, s úgy tűnik, teljes joggal. Az írott mondat helyett a hangzó mondatot veszi alapul, a szórendet és hangsúlyokat is figyelembe véve. Néhány újdonság a könyvből: 1. Az állítmány nem mondatrész, hanem a mondat igazságértékét hordozó ige vagy igei szerkezet (a szövegtan rémaként emlegeti). A mondat fókusza pedig az ige vagy igés névszó vagy igés határozó. A kérdő, felszólító, óhajtó mondatban pedig nem is állítmány van, hanem kérdés, felszólítás, óhajtás. 2. Az igenevek nem külön szófajok, hanem ragos igék. 3. A segédigés szerkezeteket is újra kell gondolni, ilyen a kell, lehet stb. modális szerkezet is. 4. És még néhány apróbb javítás.